Deszk története

tortenete_01

Deszk létéről a XV. századtól kezdve vannak adatok. Első említése – Dezk néven – 1490-ben abban az oklevélben található, amelyben a király az ellene hűtlenség bűnébe esett Esztáry Bálint összes Csanád vármegyei birtokát – köztük Deszket – Losonczi Lászlónak adományozta. A Marostól délre eső falu jelentőségét mutatja, hogy Oláh Miklós említi 1536-ban írt szágleírásában. Kép: Deszk az első Magyarországot ábrázoló nyomtatott térképen, 1528. Az első nyomtatott, Magyarországot ábrázoló térképen – Lázár deák 1514-ben rajzolt és 1528-ban kiadott mappáján – a Maros bal partján Szőreg (Zeurek) mellett Deszk (Desk) neve is olvasható a folyó mindkét partját kísérő nagy kiterjedésű erdősáv jele alatt. A térképkészítőt valószínűleg az alsó szakaszán különösen szeszélyesen kanyargó Maros látványából a jellegzetes, dús növényvilág ragadta meg. Deszk után Zombor (Zombar) és Csanád (Csenadiu) következik templomos, illetve váras-bástyás helyként jelölve. (A túlparton Makónak csak a helyét mutató körjele található, neve lemaradt.) Számos, itt még olvasható helységet a későbbi térképeken hiába keresünk. Noha Deszk életéről keveset tudunk, léte az 1552-ben kezdő török hódoltság alatt is bizonyított a fennmaradt török adóösszeírások adatai alapján. A hosszú török uralom és a felszabadító háborúk pusztításai ezen a vidéken is nagymértékű elnéptelenedéshez vezettek. Története a továbbiakban tükrözi Magyarország mozgalmas múltját. Gyakran változtak földesurai, oklevelekben adás-vétel, elzálogosítás, újabb adományozások tárgyaként szerepel. Deszk 1552-ben került török uralom alá.
Lakói egyre fogytak, s a település a 18. század eleji török háborúkban teljesen elpusztult és elnéptelenedett. 1. kép: A Tisza-Maros szög az elnéptelenedett falvakkal. 1723-25. évi állapot Az 1723-25. évi állapotot mutató térképen bár jelölték Deszket (Tesca) a szomszédos falvakkal együtt – Szőreg (Sirick), Zombor (Sombor) – mindegyiket a lakatlanná vált települések között sorolták föl. A térkép jól szemlélteti az elvadult, hatalmas kiterjedésű, a folyók mentén szinte egybefüggő vízállásos területet. amely a háborús időkben oltalmat és megélhetést adott a mocsárvilágot jól ismerő helyieknek. A Tisza-Maros szög 1718-1778. között a Temesi Bánsághoz tartozott, majd az 1779-ben visszaállított Torontál vármegyéhez. A katonai közigazgatást kamarai váltotta fel. A nagyrészt pusztává lett, egykor virágzó települések újjáéledése az 1740-es években felgyorsult a feloszlatott tiszai- és marosi határőrség tagjainak letelepítésével. A török közvetítéssel korábban hazánkba került és meghonosodott dohánytermesztés a század második felében egyre jobban elterjedt. Nagyobb munkaráfordítást igényelt. A munkaerő az új telepesek érkezésével biztosított volt. Sorra jöttek létre a dohánykertész községek. Deszk lakossága rövid idő alatt olyan mértékben megnőtt, hogy 1746-ban Szőreggel és Szentivánnal együtt községgé nyilvánították.1719-tól a Temesi Bánság csanádi kerületébe tartozott. A temesvári igazgatóság 1746. március 29-én szerb határőr katonákat telepített be. 2. kép: A Tisza-Maros szög az újjátelepült falvakkal, 1761. Az 1761-ben készült térképen jól követhető a térség feljődési üteme. Megszaporodtak a helységnevek. A korábban lakatlannak jelölt települések területén – Szőreg (Szreck), Deszk (Deska), stb. – apró vonalakkal épületeket jelöltek meg, míg Klárafalvát (Caraffala), amely később, 1777-ben vált községgé, még csak egy kör jelenti. Deszk alatt félkörívben, a hosszan elnyúló, vízjárta, mocsaras terület jól elkülöníthető rajzolata látszik.

tortenete_02

Deszk 1801-ig volt közvetlenül kamarai, kincstári kezelésben. Ekkor – Klárafalvával együtt – a báró Gerliczy család vásárolta meg. A vételkor feljegyezték, hogy az uradalom kiegészítő részeit, az egész víz alatt álló területet csónakon járták be és mérték föl. 1779-től a csaknem 1000 lakosú község Torontál vármegye törökkanizsai járásába tartozott. 1804-ben királyi adománnyal hatalmas birtokot kapott és vásárolt itt báró Gerliczy Ferenc (1748-1833). A több mint 7111 holdas uradalom Szőregtől a szomszédos Klárafalvára és a majdani Ferencszállásra is kiterjedt. A szerbek mellé lassan a nagybirtokon dolgozó magyarság is betelepült. A lakosság száma 1828-ban 1551, 1857-ben már 2240, 1910-ben 2944. Ebből 1526 szerb, 1361 magyar. 1830-ban a dohánykertész telepből fejlődött Ferencszállás. 1849. augusztus 5-én, a szőregi csata napján, leégett a község, a görögkeleti templom és a kastély is. 1859-ben épült föl a mai görögkeleti szerb templom, majd 1904-re a katolikus templom. Az első kastélytól nem messze 1884-ben építettek újat.

Az első világháború utáni szerb megszállás 1921. augusztus 21-ig tartott. Észak-Torontál kilenc itt maradt községe Kiszombos központtal, mint csonka Torontál megye, 1923. december 31-ig működött. 1924. január 1-től 1945-ig Deszk Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye torontáli járásába tartozott. 1928-ban a Gerliczy uradalmat felparcellázták és eladták. Ekkor újabb magyar lakosok érkeztek a községbe, főleg a Szeged környéki homokvidékről. A lakosság száma 1930-ban 2761 fő. Ebből már csak 303 szerb, mivel a húszas években sok szerb optált, költözött át Jugoszláviába. 1929-ben épült fel a nyolctantermes új állami iskola. A kastélyt 1929-ben a család eladta, s az állam gyermekszanatóriumot létesített benne. A második világháború után néhány évig zsidó gyermekek menhelye volt az épület, majd1950-től ismét szanatórium, mely a hatvanas években a tüdőbetegekre specializálódott. Ma a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szív- és Tüdőklinikája van az épületben. A község a tanácsrendszer kialakításakor 1950-ben került Csongrád megye szegedi járásába. Lakossága 1949-ben 2861. A korábbi kisebb szövetkezeti csoportok 1970-ben a Maros Termelőszövetkezetben egyesültek. 1975-ben alakította ki telepét a községben a Taurus Gumiipari Vállalat. 1990-ben 2755 lakosa volt a községnek, s közülük 138 vallotta magát szerbnek. A községben szerb tannyelvű óvoda és általános iskola is működik.

Az 1990. évi rendszerváltozás után itt is megrendezték a szabad választásokat. Ennek eredményeképpen 1990-től a falu első polgármestere Czifra László lett. Alpolgármester: Vörös László. A képviselőtestület tagjai: Bolgár József, Kurunczi István, Fehérvári Györgyné, Meszes István, Dr. Rusz Márk,? 1991-ben megalakult a Deszki Falunkért Egyesület, mely – alapszabályában – azt tűzte ki célul, hogy összefogja a faluért társadalmi munkában tenni akarókat, helyi havi lapot ad ki Deszki Hírnök címmel, összekötő kapocs lesz a község lakói és az önkormányzat között, szellemi és gyakorlati segítséget nyújt a falu életének minden területén és kapcsolatot keres a határokon túli magyarlakta települések hasonló célú egyesüléseivel. 1991. márciusában megjelent a Deszki Hírnök c. újság első száma. Az újság azóta is havonta jelenik meg.

Az 1994. évi választások után új képviselőtestület alakult Simicz József polgármester vezetésével. Alpolgármester Kószó Aranka lett, aki egyébként a deszki Könyvtár vezetője is volt. A képviselőtestület tagjai: Dr. Rusz Márk, Molnár Sándor, Gyorgyev Milivoj, Gyorgyev Vojiszláv, Földiné Pósa Ilona, Fehérvári Györgyné, Király László, Szarvas Illés. Az 1998. évi (valamint a 2002-es és 2006-os) választásokon egyaránt Simicz Józsefet választották meg polgármesternek. alpolgármester: Király László. A képviselő-testület tagjai: Dr. Rusz Márk, Molnár Sándor, Kószó Aranka, Földiné Pósa Ilona, Gyorgyev Milivoj, Gyorgyev Vojiszláv, Bánfi József, Szalai Miklós, Szarvas Illés, Borka András

A 2010-es választáskor a korábbi alpolgármester: Király László kapta meg a községtől a bizalmat hogy polgármesterként folytathassa munkáját. Alpolgármester Dr. Ledniczky Ildikó lett. A hat tagú képviselőtestület: Arany Márta Edit, Brczán Krisztifor, Farkas Péter, Gyorgyev Vojiszláv, Schultz Józsefné Vajas Klára. A Deszki Szerb Kisebbségi Önkormányzat: Brczán Krisztifor elnök, Adamov Csedomír elnökhelyettes, Belájszki Nevenka, Dr. Jancsikin Ljubomir. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat: Auth Gusztávné elnök, Kolompár László elnökhelyettes, Meszes Anikó, Meszes Magdolna.

Forrás:

Belföldi utazás portál

A Bánság enciklopédiája